Kedves emlékek merültek fel a múltból, amikor elindultunk Zakopanéba, ahová a hetvenes években én is, mint a legtöbb fiatal, hátizsákkal a vállamon, autóstoppal utaztam. Sokan itt tanultunk meg sielni, ismerkedtünk, s átéltünk szép szerelmeket is Krakkó festői „díszletei” között.
A varázslat egy szlovák falucskában kezdődött, Vysna Bocán, a lengyel határ közelében. A sok évszázados Certovica átjárón, az Ördöglakodalma-hágón keltünk át buszunkkal az Alacsony-Tátrán. Megálltunk, és végigsétáltunk a hegyek közé ékelődött öreg falu ritkásan sorakozó, puritán, feketére festett faházai között. Be-bekukucskáltunk a pici ablakokon, ugyan melyiket lakják. Visszanéztünk megcsodálni a hegycsúcsok felé futó erdők zöldjét. Az utcán egyetlen lélek, idős ember jött velünk szemben botjára támaszkodva. Megállt velünk az idő…