Kenoyer, aki Indiában, misszionárius szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, az elmúlt tizenkét évet a harappai ásatásokon töltötte. Kollégáival végzett munkája következtében a Harappáról kialakított komor, központilag irányított város képe lassan élettel teli, változatos metropolisszá alakul, ahol kézművesek, és világot járt kereskedők nyüzsögnek.
„Harappában sikerült felfedezni – mondja Kenoyer – hogyan alakulhattak ki az első városok.” A mezopotámiai szövegek szerint istenségek és templomai köré szerveződtek a települések, s amikor ásatások során megtalálták a szentélyek romjait, a tudósok már nem is kutattak tovább. „Feltételezték, hogy valóban így fejlődtek ki a városok, de ez még korántsem bizonyított tény” – állítja Kenoyer. Harappában még nem találtak a fényes mezopotámiai templomokhoz hasonlót. Kenoyer régészeti bizonyítékaiból az következik, hogy a város Kr.e. 3,300-ban a Ravi folyó – a pakisztáni és északnyugat indiai Indus szakasz egyik mellékfolyója – mellett található kis parasztfaluból fejlődött ki, s gazdag termőföldekre települt. A kiváló minőségű föld és folyamatos élelmiszer ellátás következtében a falu növekedésnek indult, de a városiasodásnak az adott nagy lendületet, hogy a település több fontos, kereskedelmi útvonal kereszteződésében feküdt.