Tag Archives: Indus völgye

Az Indus völgye – 2. rész

Posted on by 0 comment

Kenoyer, aki Indiában, misszionárius szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, az elmúlt tizenkét évet a harappai ásatásokon töltötte. Kollégáival végzett munkája következtében a Harappáról kialakított komor, központilag irányított város képe lassan élettel teli, változatos metropolisszá alakul, ahol kézművesek, és világot járt kereskedők nyüzsögnek.

„Harappában sikerült felfedezni – mondja Kenoyer – hogyan alakulhattak ki az első városok.” A mezopotámiai szövegek szerint istenségek és templomai köré szerveződtek a települések, s amikor ásatások során megtalálták a szentélyek romjait, a tudósok már nem is kutattak tovább. „Feltételezték, hogy valóban így fejlődtek ki a városok, de ez még korántsem bizonyított tény” – állítja Kenoyer. Harappában még nem találtak a fényes mezopotámiai templomokhoz hasonlót. Kenoyer régészeti bizonyítékaiból az következik, hogy a város Kr.e. 3,300-ban a Ravi folyó – a pakisztáni és északnyugat indiai Indus szakasz egyik mellékfolyója – mellett található kis parasztfaluból fejlődött ki, s gazdag termőföldekre települt. A kiváló minőségű föld és folyamatos élelmiszer ellátás következtében a falu növekedésnek indult, de a városiasodásnak az adott nagy lendületet, hogy a település több fontos, kereskedelmi útvonal kereszteződésében feküdt.

Continue reading

Az Indus völgye – 1. rész

Posted on by 0 comment

Itt nem találhatunk sem arannyal kirakott sírokat sem pompás templom-piramisokat. Négyezer évvel ezelőtt az Indus-völgyének városépítői üzleteltek és nem háborúztak, s így egy békés, stabil virágzó kultúrát hoztak létre.

A pakisztáni Lahoret Multannal összekötő vasút 4.600 éves. Valójában a síneket csak a tizenkilencedik század közepén fektették le, de a pálya kialakításához az angol mérnökök a két várostól egyenlő távolságra fekvő, Harappa nevű hely omladozó épületeiből és terméskő halmaiból hordták el az építőanyagot. 1856-ban Alexander Cunningham, az újonnan alakult India Régészeti Feltárása nevet viselő egyesület igazgatója, úgy vélekedett, hogy a téglaromok a közelben fekvő, tizenhetedik századi Buddhista templomokhoz tartoztak. A helyi legendák azonban másról regéltek: ezek szerint a kődarabok egy ősi város maradványai voltak, amely akkor vált a földdel egyenlővé, amikor a király unokahúgával vérfertőzést követett el. Sem Cunninghamnek sem a helybelieknek nem sikerült rátapintaniuk az igazságra. Néhány évvel később kisterületre kiterjedő, rendszertelen ásatások során Cunningham templomok és vérfertőző királyok helyett edények, megmunkált kagylók, illetve egy nagyon rossz állapotban levő, egyszarvút ábrázoló, ismeretlen jelekkel vésett feliratot tartalmazó pecsét, került elő.

Continue reading