Történelmi barangolások

Posted on by 0 comment

Kedves emlékek merültek fel a múltból, amikor elindultunk Zakopanéba, ahová a hetvenes években én is, mint a legtöbb fiatal, hátizsákkal a vállamon, autóstoppal utaztam. Sokan itt tanultunk meg sielni, ismerkedtünk, s átéltünk szép szerelmeket is Krakkó festői „díszletei” között.

A varázslat egy szlovák falucskában kezdődött, Vysna Bocán, a lengyel határ közelében. A sok évszázados Certovica átjárón, az Ördöglakodalma-hágón keltünk át buszunkkal az Alacsony-Tátrán. Megálltunk, és végigsétáltunk a hegyek közé ékelődött öreg falu ritkásan sorakozó, puritán, feketére festett faházai között. Be-bekukucskáltunk a pici ablakokon, ugyan melyiket lakják. Visszanéztünk megcsodálni a hegycsúcsok felé futó erdők zöldjét. Az utcán egyetlen lélek, idős ember jött velünk szemben botjára támaszkodva. Megállt velünk az idő…

Lengyelország féltett-védett gyöngyszemének, a Tátrai Nemzeti Parkban lévő Morskie Okónak (Tengerszem) vettük az irányt. Természetvédelmi terület lévén még a közelébe sem lehet eljutni autóbusszal, átszálltunk hát lovas kocsira, és kilenc kilométert himbálóztunk az 1600 méter magasban lévő, a közeli csúcsokat káprázatosan visszatükröző magaslati tóhoz. Az oda vezető úton hosszan csodálhattuk az alattunk fodrozódó-zúgó, opálkék hegyi patak látványát, melyet pompás, sárga virágszőnyeg szegélyezett..

Zakopane
Zakopane, az ország legmagasabban fekvő városa, voltaképpen kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, annak ellenére, hogy szétszórt település. A jellegzetesen zakopanéi stílusban épült száz-kétszáz éves, faragott díszítésű faházak sorai között mint élő skanzenben sétáltunk. Felvonókkal akár több közeli hegycsúcsra is feljuthatunk körbenézni a tájon.

Tutajtúra
Rövid csónakázásfélére számítottunk, ám varázslatos utazás lett belőle. A Píeniny Nemzeti Parkot 300–500 méter magas sziklafalak között áttörő Dunajec határfolyón szálltunk tutajra, és 18 km-es szelíd csordogálás várt ránk. Átadtuk magunkat a halk csobogásnak, ringatózásnak, és csodáltuk a körülvevő hegyeket. Ahol éles „kanyart vett” a folyó, meglendültünk a víz sebes sodrásától. Ám volt olyan szakasz, ahol szinte megállt a tutaj, a tutajosok nem eveztek, csak a víz sodort lassan bennünket. Ilyenkor mindenki elhallgatott. Még a víz sem csobbant, csak a madarak csiviteltek a környező erdőkben.

Krakkóba indulván, kellemes kitérő Wieliczka, a középkor óta üzemelő sóbánya. Föld alatti járatait, termeit, ahol mint panoptikumban, jelenetek láthatók a bánya keletkezésének legendájából, a bányászok munkájáról, turistacsoportok járják. Itt alakot öltött a bányarém is, amely, mint megtudtuk, nem ijesztgetni akarta a sóbányászokat, inkább figyelmeztetni a közelgő veszélyre, a vízbetörésre vagy bányaomlásra. A kisebb termek után szinte kitágul a tér. Szent Kinga királynő kápolnájában körbesétáltunk a sókristályból készült csillárok alatt, a falakat bibliai jeleneteket ábrázoló, sóba vájt domborművek díszítik.

Krakkó varázsa
Krakkóba mindenkinek el kell mennie, ha lehet, már fiatalon, majd később is. Itt található Európa egyik legnagyobb középkori főtere, melynek forgataga mindenkit magával ragad; nappal és éjjel fiatalok gyülekező helye; a gyerekek a „leglengyelebb” költő, Mickiewicz szobrán lógnak fürtökben, mint a galambok, s a tér közepén a Posztóház árkádjai alatt végighúzódó üzletsorban mindenki talál ajándékot. Ha elfáradt az utazó, térjen be a varázslatos Mária-templomba. Szerencsénkre ezúttal éppen esküvőt celebráltak, így orgonamuzsika kíséretében gyönyörködtünk a gótika kiteljesedésében, a színpompás, magasba törő falak, oszlopok között megcsodáltuk a templom híres szárnyas oltárát, amit a krakkóiak a háború alatt is féltve megőriztek, mert eldugták a várost pusztítók elől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.